Nadrág és rövid haj. Röviden a feminizmusról

Amikor bővebben elkezdtem utánanézni a feminizmusnak, szembesültem vele, hogy kifejezetten sok sztereotípiával találkozhatunk. Azért is találtam érdemesnek arra, hogy írjak róla, hogy ezeket rendbe tudjam tenni, közelebbről meg tudjam vizsgálni, a ránk, mai tizenévesekre vonatkozó hatásokat be tudjam mutatni. Pontokba szedtem, (lényeges, hogy nem fontossági, hanem elkülönítési sorrendet alakítottam ki), hogy az én meglátásaim szerint mik azok, amiket sokan félreértenek a feminista ideológiával kapcsolatban.

  • Nem férfigyűlölet

Az a nő, aki feminista, nem minden estben gyűlöli a férfiakat.

  • Feminista nem csak nő lehet, hanem férfi is

A  történelem során sok férfi is kinyilvánította a véleményét, vagy akár konkrét tetteket is köszönhetünk nekik a nők alárendelt helyzetére vonatkozóan.

  • Nem feltétlen feminista a szingli, vagy a karrierista nő

Az a nő, aki a saját társadalmi szerepét szeretné növelni, sokszor nem törődik a többi nő helyzetével, csak a saját életére koncentrál. Így példaképen Jean d’ Arcra, Mária Teréziara, vagy Margaret Thatcherre nem tekinthetünk feministaként.   

  • Nem csak férfiaknak szóló üzenetek

A feministák által megfogalmazott követeléseknek nem csak a hímnemű emberek a célcsoportja. Ahhoz, hogy a kívánt egyenlőséget elérjék, nem csak azoknak akarnak üzenni, akik abban a tudatban élnek, hogy a férfi társadalmilag a nő felett áll, hanem azoknak a nőneműeknek is, akik pedig a női mivoltukkal, a nőiességükkel akarnak valamit elérni. Tehát a miniszoknya, a mélyen dekoltált felső és a hasonló célelérési módok ellen szintén képviselik világmeglátásukat. 

  • Nem magasabb társadalmi pozíció követelése, mint a férfiaké

 A feministák nem egy, a férfiaktól magasabb társadalmi pozícióra vágynak, hanem egyenlőséget szeretnének a két nem között.

A történelem során három nagy feminista hullám volt. Érdekes feltenni a kérdést, hogy ránk, tizenéves fiatalokra ma ez milyen hatással van. Nem feltétlen tudunk róla, de sok, számunkra már természetesnek titulált dolog létezik, amiket ezeknek a mozgalmaknak, vagy akár egy-egy, konkrétan, név szerint ismert nőnek köszönhetünk. 

Azt tapasztalom a környezetemben, hogy  a lányok nem szívesen hordanak szoknyát, sőt, kifejezetten nadrág-pártiak. 1850-ben Amelia Bloomer kezdte tudatosan népszerűsíteni a nadrág hétköznapi viseletét. Majd, a századfordulón Coco Chanel tette máig megmaradt divattá, bebizonyítva, hogy nem a szoknya a szorosra meghúzott fűzővel az egyetlen eleganciát, nőiességet kifejező ruhadarab. A Sissi néven emlegetett, Erzsébet császárné és királyné volt az első, aki kedvelt időtöltéséhez, a lovagláshoz nadrágot viselt, neme és a 19. század normái ellenére. Végül az iparosodás kezdtével, a bicikli elterjedésével a nagy cégek nők számára is elkezdték gyártani a szabadidőnadrágokat. Aztán pedig a hippikorszak után már közel sem keltett akkora felháborodást, az addig férfiviseletnek mondott nadrág nők által hordása. A hasonlóan a férfias dolognak titulált cigarettázás sincs ezzel másképp.

A ‘nőnek lehet-e rövid haja?’ kérdés manapság számunkra már egyértelmű, de ezért is komoly harcokat kellett kivívni, hogy a társadalom elfogadja. (Ez még mindig nem azt jelenti, hogy ma minden egyes kultúra vagy vallás így áll ehhez a kérdéshez.)

A házasság számunkra ma ismert, köztudatban lévő formája sem mindig így nézett ki. Ahhoz, hogy mi ma úgy tudjunk rá gondolni, hogy milyen szép pillanat lesz az, amikor egy férfival majd egybekötjük az életünket, sok nőnek meg kellett szenvednie. A kiházasítás, vagy a férj parancsai, fizikai és mentális bántása alá került feleség történetei ma már minket megrendítenek, pedig a régi korokban a szerelemmel teli házastársi viszonyt találták átlagon kívülinek. 

Mindezek mellett beszélhetünk a jogokról (akár politikaiakról is), amik illetnek minket, nőket. Míg az első, 1800-as években megfogalmazott “Emberi és polgári jogok nyilatkozata” megfeledkezett a erről, manapság már azon sem lepődnek meg a korosztályunkba tartozó fiúk, ha matematikusok, programozó, testépítők, vagy repperek szeretnénk lenni. 

Szóval ezeket kaptuk az előző generációk női alakjaitól. Mi mit hagyunk hátra? 

Írta: Tóth Anna Bodza