A film, ami után elgondolkodsz az iskoládon

Az Igazi Csoda c. filmet gyönyörűen tükrözi a neve. Mint művészeti alkotás, mint üzenet, mint egy mese, amely feltárja nekünk, hogyan tudunk legyőzni belső kételyeket, előítéleteket. Ez a mestermű kitárja nekünk sebzett szívét, elesett hamvait, ahonnan főnix madárként emelkedik fel a sötét társadalmi problémák mezejéről.

Bevezetés és a film története

A film az Igazi Csoda, avagy Wonder nevet kapta. És a könyv, mely az adaptáció alapja és egyben a címadója a filmnek, egy New York Bestseller a Bullyingról, arról, hogy mindennek több oldala van. Hogy minden szempont más. Ezzel a film narratívája többször is eljátszadozik. A történet szerint August Pullman (Jacob Tremblay) egy teljesen átlagos 11 éves srác, átlagos érdekeltségekkel, átlagon felüli tudományos képességekkel és az űr iránti vággyal. Azonban van egy kis bökkenő. Az a nem elhanyagolható tény, hogy Auggie súlyos arc deformálódásban szenved, melyen 27 műtét próbált segíteni, hogy tudjon lélegezni, enni, hallani, látni. Azonban arca ennek ellenére egyáltalán nem megszokott és nem kelt kellemes látványt. Ezért édesanyjával tanul otthon, “homeschool”-ban ahogy az angol hívja. Minden megváltozik, amikor az Anyuka, Isabelle Pullman (Julia Roberts) beiratja fiát az ötödik osztályba, általános iskolába. Persze amitől féltünk, kezd bekövetkezni. Megjelenik a bully, a zaklató srác Julian képében, aki a klasszikus olyan karakter, akit zsigerből kezdesz utálni.

A film szerkezete, zseniális húzásai, narratív csodái

Ez a történet első blikkre egy kicsit klisé felé mutat, azonban ezek a klisék csak talapzatok, nem pedig arra emelt művek. Mivel a film egy adaptáció, karakterek szempontjából sokkal jobb háttér anyaggal rendelkezik. Auggie ugyanis nem tudatosan, de folyamatosan elnyomja nővérét, Viát, aki amúgy szintén új iskolában kezd, ráadásul egyetlen barátnője sem beszél vele. Majd megismerkedik egy aranyos sráccal, Justinnal akinek Auggie-val szembeni frusztrációi miatt azt hazudja, hogy egyke gyerek. Nem fogok spoilerezni, de a lényeg az, hogy ez a pillanat fontos lesz a kapcsolatukban. A film klisés, meg nem is. Belemegy a klisékbe, ki vesz magának egy darabot, majd magának tovább növeszti, saját masszát gerjeszt belőle. A film történet szálai remekül vannak megcsinálva. Úgy kell elképzelni, hogy a szereplők kb. Mindegyike kap egy saját “fejezetet” a filmből, ami megmutatja a fő bajait hősünknek, azonban egy két mondatban tovább szövi másokét is, nagyrészt Auggiét. A történet szálaknak van egy pontjuk, ahol átkapcsolnak egy másik karakter, másik történetébe. Így a filmnek egy tökéletes narratív vezetése van, és bár a történet első szemre epizódikusnak hat, valójában így lesz egy nagy egész film massza. 

Történeti kibontás, karakterek

A történet remekül építkezik, szépen lassan, mozaikosan rakja ki a sztori puzzle-t, ami egy gyönyörű tanmesét taglal a barátságról, a bullyingról, arról, hogy a világ elsőre milyen gonoszan tudja kezelni a másságot. Hogy a világot a nem megszokottat kitaszítja, elítéli, kerüli. Ezt a film úgy mutatja be, hogy Auggie-ról azt hiszik az iskolában, hogy egy betegséget kapott el, ezért ilyen az arca, és nem érnek hozzá, mert elkapják “a fertőzést”. Személyes élményem, hogy anno a régi időkben én is kaptam ilyen megbélyegzést, tudom milyen érzés. Ez az aspektusa a filmnek különösen aktuális, hiszen mindenhol nagy probléma, hogy egy adott gyerek például elkapta a Koronavírust, majd kigyógyult, ennek ellenére az iskolában barátai nem ülnek mellé, messziről elkerülik. Biztos volt már veletek ilyen, ha nem, gratulálok, nagyon szerencsés vagy.

Miért lehet fontos neked ez a film?

Mindannyian voltunk már iskolások. Mindannyiukat zaklattak az iskolában, közösítettek már ki. Köztük engem is. Ami igazán megfog engem ebben a filmben az az, hogy milyen valóság érzete van. Az általam látott iskolai problémák közül az összeset bemutatja a film. Nem elhamarkodott, nem teátrális a tálalás, hanem ízig-vérig valódi. A beképzelt gyerek zsigerből idegesít, a be-nem-áll-a-szája lánynak tényleg be nem áll a szája… egyetlen percre sem… ami mondjuk nagyon DE NAGYON idegesítő, viszont pont annyira valósághű, mint a film összes többi része. Ezért is mondtam: A film tökéletesen valóságos. Hihető. Pontos információ. Amiért szerintem megéri neked megnézned ezt a filmet, az valószinűleg az, hogy a film nem kezeli gyerekként közösségét. Ez egy gyerekfilm, ami nem gyerekként, tiniként kezel, hanem emberként és felnőttként. Hasónlóan a Pixar vagy a Laika filmjeihez képest.

A film egészen remek. A film története, narratívája, szerkezete, karakterei ugyanis ugyanolyan hibásak néha, mint a film. Nemes egyszerűséggel úgy érződik, mintha a film egy külön szereplő lenne. Mintha mondjuk az öreg Auggie mesélné ezt gyerekeinek vagy unokáinak. Mi pedig úgy érezhetjük, mintha mi lennék Auggie gyerekei.

Írta: Wiandt Ákos