Új hullám

Képzelődjünk együtt. Egy nyaraláson vagyunk, a tengernél. Bemegyünk a vízbe és váratlanul ellep minket egy nagy hullám. Ránk jön a félelemérzet, még az is felmerül bennünk, hogy meghalhatunk. Majd, miután mégis túléljük, ujjongva, arcunkon mosollyal úszunk tovább, büszkén, hogy megoldottuk!

Most pedig játék a szavakkal. 2020 első hullámában felértékelődött a wc papír és az élesztő. 2020, az év, amikor mindenki megértette, hogy miért vásárolták a nagyszülei, dédszülei ‘megszokásból’ kartonszámra a lisztet, a cukrot és az olajat. 2020, amikor értelmet nyert mindenki házában, lakásában a kamra, a spájz. 2020, amikor mindenki megtanult az internetről rendelni. Igen, még a nagyiék is. 2020 lett az az év, amikor a maszk mindennapi ruhadarabbá vált. 

Előtérbe került a belföldi turizmus, útjainkat pedig igyekszünk autóval teljesíteni, nem tömegközlekedéssel. Megnövekedett a bicikliforgalom. A színházak streamelt előadásait otthonról nézzük, ahogyan több előfizetője lett a Netflixnek és az HBO-nak. Megtörtént az elképzelhetetlen, a magyarországi iskolák sem tiltják és szedik be most az elektronikai eszközeinket, hanem akinek nincs, az kap, hiszen digitális oktatás folyik. Fejlődünk. Amíg régen a multi cégek mellett az egyéni vállalkozók egyik ismérve volt, hogy otthonról dolgoznak, ma már szinte mindenki tudja, milyen home office-ban lenni. 2020-ban sportolni is megtanultunk a képernyők előtt. A hívők a templomokban fizikai távolságot tartva mormolják az imáikat. A villamoson utazva nem elég rámosolyogni az idős nénire, akinek át akarjuk adni a helyünket, mert a maszktól nem látszik olyan jól a mimikánk, a szemünknek is mosolyognia kell. Ha pedig óráról késik egy osztálytársunk, nem tudunk neki suttogva jelezni, hogy mellénk üljön le, mert nem láthatja a szájmozgásunkat. Akinek kisebb testvére van most, az tudja, milyen sajnálni őket, mert elmaradnak a szülinapi zsúrok és látjuk a szülőknek az újabb kihívást, hogy hogyan jut el az üzenet a Mikuláshoz a teljesítendő kérésekkel. 2020 az az év, amikor a legértékesebb öleléseinket meg kell tanulnunk máshogy kifejezni. Amikor nem azt látjuk felpillantva a sütis tányérból, hogy mososlyogva, könnyes szemmel kérdezik: ‘finom, kisunokám?’ Megfordult a világ, mi visszük a finomságokat, felakasztani a kilincsre. Csak az ablakból láthatjuk a meghatódott mosolyt. 2020 volt az az év, amikor az olaszok által indított gesztust utánozva mi is piros szívformákat ragasztottunk az ablakainkba és tapsoltunk az egészségügyi dolgozókért.

Képzeljük el, hogy ülünk a forró homokon és együtt nézzük a tengert arra gondolva, hogy egyszer már legyőztük a hullámokat. 

Írta: Tóth Anna Bodza