Tapasztalataim az idősekkel

Számomra az a nehéz amikor az idősekkel találkozok, hogy sokszor a fiatalokkal van problémájuk. Sokszor megkapom, hogy a mai fiatalok minden szempontból sokkal rosszabbak, mint az ő gyerekkorukban és régebben  minden sokkal jobb volt. Egyrészt nem tudom, hogy milyen volt régen de azt tudom, hogy háborúk és diktatúrák voltak. Sok történetet hallottam milyen rossz élményei voltak egyes embereknek. Másrészt azért sem értem a fiatalok szidását, mert a gyerekeket mindig az előző generáció neveli, ha baj van a gyerekekkel, akkor baj van a szüleikkel és a nagyszülőkkel és így tovább. Én tisztelem azt az embert, aki engem is tisztel, de ha csúnyán, gorombán szólnak hozzám, akkor nekem nagyon nehéz szépen beszélni velük. Ez minden életkorra igaz, a gyermekkortól az időskorig. Nyáron történt velünk, hogy a barátaimmal a Duna parton beszélgettünk. Többen voltunk, talán kicsit hangosabban is beszélgettünk, de nem a lakóházak közelében. Egyszer csak megjelent egy 60-as férfi a kutyájával és oda kiabált: “takarodjatok innen!”. Ki mit gondol, vajon hogyan reagál erre egy tucat 14-16 év körüli tini fiú? Valójában nem reagáltunk olyan csúnyán, mint ahogy ő szólt hozzánk, mégis megráncigálta egy-két barátomat. Én azt gondolom, hogy aki idősebbnek és bölcsebbnek tartja magát, az viselkedhetne ehhez méltóan. Biztos vagyok benne, hogy ha csak egyszerűen megkér minket, hogy menjünk arrébb, mert őt zavarja a beszélgetés, akkor mi is másképp reagálunk, hiszen “amilyen a fogadjisten olyan az adjonisten”. Szerencsére nem csak ilyen idősekkel találkoztam életemben. Van egy-két jó példa is. Még általános iskolában egy utcai testnevelés órán észrevettem ismerőseink kiscicáját, amint az utcán kóborol. Megfogtam, és mivel tudtam, hogy a közelben laknak, gyorsan odafutottam vele. Csak a család nagymamája volt otthon, aki nagyon kedvesen megdicsért, hogy milyen figyelmes gyerek vagyok, egészen el volt ragadtatva. Ugyancsak általános iskola óta egy idősebb tanító néni segít nekem a tanulásban, mai napig vissza járok hozzá, mert annyira kedves, mindig főz nekem valami finomat és még vicces is. 

Remélem ha megöregszem én nem szidni fogom a fiatalokat, hanem dicsérni és szeretni. 

Írta: Szenvedi Zsombor