Csontváry, a napút festője

Csontváry Kosztka Tivadar
1853. július 5-én született Kis-Szebenben, a mostani Szlovákia területén. Ugyanebben az évben született Van Gogh is, de mégsem lehet mondani, hogy kortársak voltak, mert mire Csontváry festő lett, Van Gogh már meghalt (37 éves korában). Csontváry Kosztka Tivadar igazából Kosztka Mihály Tivadarként látta meg a napvilágot. A Kosztka vezetéknév a szláv ‘csont’ jelentésű szóból ered, ezért változtatta a nevét a magyaros Csontváry-ra.

Több forrás szerint hatan voltak testvérek, de igazából tízen. Anna, Pál, Ede, Mária, László, Irén, Ferenc Aladár, Anna Valéria, Etelka és a festő, Tivadar. Csontváry az elemi iskolát szülővárosában kezdte, de idejét az iskola helyett leginkább a természetben töltötte. Szeretett növényeket, rovarokat, egyéb állatokat megfigyelni. Édesapja gyógyszerész volt, és később Tivadart is tudatosan készítette fel a gyógyszerész mesterségre. A kor szokásaival ellentétben nem dohányzott és alkoholt sem ivott, ezt a szokást később a festő maga is folytatta. Apja forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt 1865-ben el kellett hagyniuk Kis-Szebent. Eladták a gyógyszertárat, és édesanyja rokonaihoz költöztek Szerednyére (a mai Ukrajna területére). Itt földműveléssel és vadászattal foglakozott a családfő. Tivadar itt érettségizett le, Ungváron.

A Szerednyén eltöltött évek után Magyarországon, az Alföldön (Eperjesen) kereskedő segédként dolgozott, ahol egy év után elsajátította az üzlet minden fortélyát. Ő felelt az árubeszerzésért, a személyzet irányításáért, és komoly befolyása lett az üzlet menetére. Édesapja később gyógyszertárat vásárolt Szabolcs-megyében. Tivadar itt töltötte gyakornoki éveit.

1874-ben elkezdte az orvosi egyetemet Pesten, és gyógyszerészdiplomát szerzett, hogy átvegye apja vállalkozását. Gyógyszerészetet, kémiát, ásványtant, földtant és kristálytant tanult. Közben a jogi egyetemre is járt. 

Később a szlovákiai Iglón dolgozott patikussegédként, amikor 1880. október 13-án, egy meleg nyári délután a patika ajtaja előtt ült, és egy vénycédula hátára lerajzolt egy ökrös szekeret. A rajz megtetszett principálisának, és azt mondta Tivadarnak: hisz maga festőnek született! Ekkor Tivadar a feje fölött hangot hallott:

„Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél.”

Innentől teljes elhivatást érzett a festői pálya iránt. 

Ekkor levelet írt a Reáltanoda-utcai rajziskola igazgatójának, és felvételt kér az iskolába, elküldve az ökrös szekér rajzát, ám elutasították kérelmét, mondván, hogy jobban teszi, ha marad a biztos jövedelmet biztosító gyógyszerészetnél. Ez azonban nem tántorította el. 56 forinttal a zsebében elindult Rómába, hogy megnézze Raffaello festményeit. Arra a megállapításra jutott a műveket megnézve, hogy nem szolgálta a nagy festő az isteni természetet hűségesen. Ezzel felül is emelkedett az egész Vatikánon, és megnyugodott, hogy lehet ő Raffaellonál nagyobb festő.

Csontváry osztrák-magyar állampolgár volt és rengeteget utazott. Közben Budapesten és Szentesen dolgozott gyógyszerészként is, vagy kiadta a gyógyszertárát bérbe, hogy fedezze utazásai költségeit. A Közel-Kelet volt az egyik kedvenc helye, ez a régió több képéről is visszaköszön ránk. Egyik leghíresebb festménye, a Magányos Cédrus is erről a területről ihletődött.

Magányos cédrus – 1907

„A megfoghatatlan szépségű, ugyanakkor időtlen és univerzális szimbólumokkal telitett festmény az egyetemes művészettörténet egyszeri csodája”. Saját maga így írt a festményről: „A gondviselés nem pihent, megfestette velem a libanoni öt-hat-ezer éves cédrusfát, melynek egyik ága kardot ránt s fenyegeti a világot”. A festő megszálottan kritizálta kora romlottságát és kulturálatlanságát. Azt gondolta, hogy a világot csak olyan zsenik menthetik meg, mint ő maga, ezért is fájt neki kora értetlensége. A fa lehet a sebzett művész megszemélyesítője is. A fa életképessége a művészet hatalmas erejét és örökkévalóságát is hirdeti. Tökéletes szín-, forma- és vonalrendszert hozott létre a festményben, ez is oka az elementáris hatásnak.