Spanyol vs magyar oktatási rendszer

Valószínű, hogy életetekben legalább egyszer hallottatok erről vagy megnéztetek egy YouTube videót, esetleg elolvastatok egy cikket más állami oktatási rendszerekről. Ebben a cikkben el szeretném mondani a tapasztalataimat a magyar és a spanyol oktatási rendszerrel kapcsolatban. 

Mivel volt szerencsém mindkettőt kipróbálni, úgy gondolom, hogy ebben a cikkben tudok pár érdekes ténnyel szolgálni nektek, olvasóknak.

A szünetek

A spanyol iskolák jobban eltérnek egymástól, mint a magyar társaik, de egy dolog szinte mindig közös bennük, hogy szeretnek inkább gyorsan többet letudni, és egy hosszabb szünetet tartani. Ahova én jártam, ott például három 45 perces óra követte egymást szünet nélkül. Aztán következett egy recreo nevezetű 30 perces udvari szünet, ahol mindenki megette a tízóraiját, amit otthon csomagoltak neki. A szünet végével mindannyian visszamentünk még három szünet nélküli tanórára és 14:00-kor már mehettünk is haza enni.

Megfigyeltem, hogy a spanyolok nem szeretnek az iskolában enni és nagyon ritka volt az olyan gyerek, aki nap végén “ebédes” volt. Ez egyébként azért van, mert a spanyoloknál van egy híres siesta nevű pihenő, ami azt jelenti, hogy az emberek 14:00-kor elmennek a munkahelyükről, majd 17:00-kor vissza mennek oda (hacsak nem ér véget a munkaidejük 14:00-kor) Eközben általában otthon együtt megebédelnek és pihennek, ilyenkor minden bolt bezár, kivéve a kínai boltokat 🙂

A magyar oktatási rendszer inkább a több rövidebb szünet és a hosszabb iskolában töltött idő híve (Bevallom, nekem ebben a magyar szimpatikusabb, de ez csak személyes vélemény.)


Forrás:tripsavvy.com

Befogadás és elfogadás

11 évesen kerültem be az ottani ötödikbe (itthon hatodikos lettem volna). Nem, nem buktam meg, csak egyszerűen, ha nem beszéled a nyelvet, akkor automatikusan lejjebb raknak egy osztállyal. Az iskolában, ahova jártam, ami egyébként egy teljesen átlagos állami iskola volt, egy osztályra kb 4-7 nem spanyol gyerek jutott. Közülük osztályonként legalább három gyerek nem beszélte a nyelvet, amikor elkezdett oda járni. Mivel sok a külföldi diák, külön stratégiájuk van az ottani iskoláknak arra, amikor egy spanyolul nem beszélő diák érkezik az iskolába, hogyan segítsék.

Ebbe a stratégiába tartozott az is, hogy az első évben nem számítottak a jegyeim (kivéve angolból vagy matekból, és minden olyan tantárgyból, amihez nem kell, hogy az ember beszéljen spanyolul). Számos óráról átmentem egy speciális órára, ahol a spanyolul nem beszélő gyerekekkel foglalkoztak. Voltak kínaiak, marokkóiak, stb…

Egy magyar iskolában sokkal nehezebb magyarul nem értő külföldinek lenni, mivel itthon tudtommal nincsenek ilyen konkrét speciális órák erre az esetre.

A gyerekek is nagyon befogadóak voltak a spanyol iskolában, és ahol tudtak, segítettek, ha valamit nem értettem az elején. Egyébként bizonyos tantárgyakon is sokszor volt téma az elfogadás és a befogadás, lehet, hogy emiatt is ilyen befogadóak. Illetve, ahol mi éltünk, sok külföldi élt.

Szerintem az elfogadásban sokkal, de sokkal előrébb vannak a spanyol sulik.

Tantárgyak 

Úgy vettem észre, hogy a spanyol általános iskolákban több társadalomtudomány (olyasmi,  mint az erkölcstan) tantárgy van, ötödikben három ilyen tantárgyat számoltam, de mindegyik csak egy kicsit tért el egymástól. Érdekes, hogy történelem egyáltalán nincs a spanyol általános iskolákban, ez csak a gimnáziumokban van.

Egy minimális szintű történelmet az ottani irodalomórán sajátítottunk el. Amiben a spanyolok viszont nagyon erősek, az az idegennyelv. Nekünk egy héten hét nyelv óránk volt. Azaz minden nap minimum egy, maximum kettő. Nem csak angolt, hanem franciát is tanultunk heti három tanóra keretében.

A többi tantárgy nagyjából ugyanaz, mint Magyarországon. Tantárgyak terén a spanyol állami oktatás a szimpatikusabb, főleg az tetszik,  hogy mindenki köteles két nyelven tanulni. Viszont nem értek egyet azzal, hogy ilyen sok társadalomtudományi tárgyra lenne szükség.

Hol kell többet tanulni?

Amikor bekerültem az ottani ötödik osztályba 11 évesen, még nem beszéltem a nyelvet, csak nagyon-nagyon alap szinten, ennek következtében nekem nem kellett ugyanazt és ugyanannyit tanulni, mint a spanyol gyerekeknek.

Igaz, hogy csak 5 hónapot jártam oda, de a vége felé már kb. mindent értettem és beszélgetni is tudtam, így fel tudtam mérni, hogy mennyit kell nekik tanulniuk és amikor hazajöttem Magyarországra rájöttem, hogy kb. ugyanannyit kell általános iskolában egy magyar diáknak tanulni, mint egy spanyol diáknak.

Igaz, nem tudom, hogy milyen az ottani állami gimnázium, de rendszeresen beszélek az ottani barátaimmal, akik mindig azt mondják, hogy nagyon nagy változás az általánossal szemben, tehát sokkal nehezebbnek élik meg a gimnáziumi tanulást. Nos, szerintem a magyar állami gimnazisták is így lehetnek vele.  Összességében tehát a tananyagban van változás, de nehézségi fokozatban nem hinném, hogy jelentős különbség lenne.

Írta: Imre Simon