Megéri még utazni?

Ha minden egyes embertől ha megkérdeznéd azt, hogy mit szeretne most a legjobban, azt felelné, hogy utazni. Ezt minden korosztálytól hallani persze, nincs olyan hogy az idősek nem akarnak világot látni. Minden ember szeret felfedezni. Az új megismerése, bár ijesztő tud lenni, mindig is érdekes volt. Egy új ország, kultúra, vallás vagy nyelv megismerése mindig is egy igazán felemelő élmény.

Az utazás és a világ bejárása nem új hagyomány; anno a szülők tették ki kamaszkorban a gyerekeket, hogy menjél fiam, hódítsd meg a világot! Ki nem ismerné János Vitézt vagy Toldi Miklóst. Ehhez képest, amikor ma már egy képernyővel és egy számítógéppel a Földön kívüli világokat is fel lehet fedezni, az utazás, az ottlét élménye még mindig a mai napig nem rekonstruálható.

Mindig is izgalmas lesz új világokat, univerzumokat felfedezni, meghódítani. Ennek ellenére, az emberi kultúra még nincs a legapróbb részekig integrálva az internetbe, és ez még egy ideig nem fog bekövetkezni. Úgyhogy, maradt nekünk az utazás, a repülés, autózás, vonatozás.

Biztosan hallottál már az “Digitális Nomádokról” és a “kalandorokról”. Persze a kettő között vannak erős különbségek. Mivel a “kalandorok” egyáltalán nem bírnak a helyükön maradni, folyton utazniuk kell. Mert mindig úgy érzik, hogy a világ egyes részeit még nem látták, és ők meg akarnak tudni mindent. Ehhez képest a digitális nomádok inkább csak pár évente mozdulnak, és egyszerre több bázisuk van a világban.

A kalandor utazik, a Digit Nomád költözik. Ebből látszik, hogy a kettő szint között van anyagi különbség. A Hardcore kalandor, éppen ahol él, dolgozik, annyi pénzért, ami elviszi őt a következő helyre. Ehhez képest a Digitális Nomádoknak aktív melója van, amit home office-ból, a világ bármely pontjáról végezhetnek. Ez a munka valószínűleg nem fizet rosszul, hiszen fenn lehet belőle tartani több különböző otthont is a világban. És persze, ott van az is, hogy a kalandorok nagyrészt fiatalok, akik így válogatnak maguknak egy helyet, ahol meg szeretnének öregedni. Lehet, hogy erre a döntésre soha nem jutnak el. Ekkor lehet, hogy mondjuk írnak egy könyvet az utazásaikból. Ebből siker könyv lesz, majd a bevételekből digitális nomád lesz az illető.

Ennek ellenére van egy-két dolog, ami képes lenyugtatni egy kalandort vagy nomádot. Az első ilyen dolog a szerelem. Ha esetleg te beleszeretsz valakibe, aki inkább szeret otthon lenni, akkor ilyenkor le szoktak telepedni az emberek. A másik dolog pedig az anyagiak. Hiszen lehet, hogy a kalandor kap egy helyhez kötött álom munkát. Ha ez a munka tényleg egy álom számára, akkor szintén le lehet telepedni.

Én sose tudtam magam elhelyezni. 2020 előtt határozottan kalandornak mondtam volna magam. Mivel a család mindig utazott amikor csak lehetett. Viszont 2020 ebből a szempontból teljesen más volt. Gondolom nem kell elmagyaráznom miért. Elkényelmesedtem, ahogy a világ is. Valld be, hogy az első napok a karanténból királyak voltak neked is. Amikor még nem vesztél össze az egész családoddal, és csak úgy élvezted a lustaságot. Idővel hozzászoktunk. Hozzászoktunk ahhoz, hogy mindent távolról megrendelünk. Egy jó hamburgerért nem kell Amerikáig kimenned, elég ha felhívod a Burger Kinget vagy a Bamba Marhát. Ma már nem te mész a cuccaidért, hanem a GLS és a Wolt.

Kétlem, hogy az emberiség valaha visszaáll a 2019-es állapotba. Ugyanis a koronavírus miatt már annyira se kell megerőltetned magad, hogy te el menj valamiért. A kaját hozza a Wolt és a kifli.hu. A ruhát megrendeled a C&A-ról, hozza a GLS két nap múlva. Az emberek elkényelmesedtek. És ez már sosem fog olyan szintre visszamenni, mint ami COVID előtt volt. Úgyhogy meg kell tennünk mindent, hogy az emberiség ne lustuljon el örökké.

Valljuk be, hogy neked is hiányzik a nagyi. Az utazás, a felfedezés, a randizás, az együtt lógás a városban. Neked is hiányzik a tengerpart, az erdő, a tó, a Big Ben, az Eiffel Torony. kérdezhetnéd, hogy ezt mégis hogyan kaphatod vissza? Azzal, ha mindent megteszel azért, hogy a koronavírus és a lustaság eltűnjön vagy csökkenjen.

Írta: Wiandt Ákos