Hajléktalanok a vírus alatt

Egy pár napja éppen vonatoztam amikor jött az ellenőr és felkeltette a mögöttem alvó hajléktalan férfit aki 30 perc beszélgetéssel valós érvekkel kimagyarázta a 10.000ft-os jegy kifizetését. Ez a történet engem nagyon megdöbbentett ezért a hátralevő úton ezen sokat gondolkoztam. A férfi elmesélte, hogy minden támogató szervezet aki ételt adományozott neki leállt és ugyanazt a ruháját hordja mert a koronavírus miatt betiltották a ruhák adományozását is így a nagy szervezetek (pl.: Máltai szeretetszolgálat) is leálltak. Egy átlagos ember alapból nem foglalkozik sokat a hajléktalanokkal, de szerintem ez a mostani időszakban még jobban lecsökkent. Az egyértelmű, hogy a helyzetük sokkal rosszabb lett a vírus miatt, de elképzelni is nehéz, hogy mennyire. Azt gondolom, hogy az emberekben kialakult egy dolog, hogy ők most ,,félnek’’ a hajléktalanoktól a higiéniai gondjaik miatt. Ezt teljesen megértem. Sokszor hallom, hogy egyre több kisebb városban jelennek meg Budapesten kívül. Tavaly egy ideig kicsit belemerültem ebbe a hajléktalan témába, még egy hajléktalanszállóra is ellátogattam, ezért egyértelműen kijelenthetem, hogy ha hajléktalanként bevállalod azt, hogy emberek közé mész akkor nem kell izgulnod attól, hogy hol laksz, mit eszel iszol.

Ott a vezető azt mondta, hogy az egyetlen ok amiért nem jár oda mindenki mert ott nem érzik magukat ,,szabadnak’’ hiszen itt házirendet kell követniük, szabályokat betartaniuk. A legnehezebb szabály az alkoholmegvonás, mert inni csak az épületen kívül szabad, ami azt eredményezi, hogy az emberek bent kúlturáltak, csöndesek, és az igényességen kívül ugyanúgy beszélgetnek, játszanak egymással mint egy átlagos ember. Adnak nekik enni, inni és szociálisan is sokat támogatják őket. Azért nincsenek odakötve sem hiszen azt is megtehetik, hogy csak bemennek és kimossák a ruháikat. Ezért egyértelmű, hogy a hajléktalanoknak sokkal egyszerűbb az életük Budapesten mint például az Alföldön lakhatás és munka szempontjából. A munkát azért fűztem hozzá mert a közvélemény azt gondolja, hogy nekik nincs munkájuk de a legtöbb esetben végeznek valami közmunka féleséget csak az közel sem elég ahhoz, hogy abból bérelni tudjanak egy kis lakást egy rossz környéken és elássák magukat. De most, hogy szinte minden szolgáltatástól megvonták őket, így talán könnyebb az életük, ha levonatoznak egy kisvárosba, hiszen így a vírustól is kevésbé kell félnéük. Egy hajléktalan aki a belváros utcáin él, általában nagyon öreg és gyenge immunrendszerű emiatt talán nagyobb biztonságban érzi magát máshol. Talán ez lehet az egyik ok, hogy miért látunk egyre kevesebb hajléktalant Budapesten. Az elvesztett dolgaik alatt, akár a legegyszerűbbre, ha az adományozásra gondolunk már abból is egyértelműen kijelenthetjük, hogy az emberek kevesebbet adnak nekik.

Írta: Mészáros Zétény