A jövő felnőttei: féljünk vagy örüljünk?

A gyerekkor amikor ezt a szót meghalljuk mindenkinek más képek, játékok, időtöltések ugranak be, de vajon hogy is történt ez? Biztos vagyok benne hogy mindenki elszörnyed, mikor meglátja a 12 éves kisgyerekeket a KFC-ben, a mekiben flangálni tiktok táncolgatva. Köztem és köztük nincs sok korkülönbség de mégis ezzel az 5-6 évvel olyan öregnek érzem magam, hogy az néha nekem is hihetetlen.
A változás megszokott, fejlődik a világunk és így fejlődünk mi is. Mint mindenből, ebből is megvan az egészséges/hasznos mint a levelezésből a chatelés, de a másik oldalon ott van az, hogy én és a kortársaim 12 évesen a sparos matricákat gyűjtöttük, míg a mai 12 évesek energia italt isznak és akár még alkoholt is. Sok mindenre gondolhatunk mikor megszeretnénk fejteni azt, hogy ezt mi okozta,  talán a legfőbb ami eszünkbe jut a közösségi oldalak, melyek próbálják szűrni ezeket a tartalmakat, de mégis egy kettő átlóg. Amikor felmegyünk akár tiktokra is legalább egy olyan videó szembe jön ahol azt látjuk, hogy az emberek milyen jól elvannak részegen persze ez majdnem minden gyerekben egy vágyat ébreszt arra, hogy kipróbálja. Lassan a gyerekek több mint felének van 11 évesen közösségi oldala.

Emellett ami változott a szülők munkában töltött ideje, de ez mégis hogy jön ide? Úgy hogy dolgozó szülők akár késő estig bent kell maradniuk dolgozni és ez képes a gyerekekben egyfajta figyelem hiányt előhozni, avagy csak egy olyan érzést, hogy na nincs itt apa anya most lehet “rosszalkodni”. A sok különböző kis tényező okozza szerintem összefogva a gyerekkor változását.

Néha feljön bennem a kérdés ha én egyszer szülő leszek mit tudok majd tenni az ellen, hogy az én gyermekeim is beálljanak a sorban… és mindig arra jövök rá, hogy nem fogom majd tudni megakadályozni. Persze azért egy agymosó gép lehet jól jönne. Szerencsére nem lesz ilyen gép avagy illegális lesz a használata, de ebben majd egy másik cikkben arra jutottam, hogy

az egyetlen dolog amivel hozzá tudok ehhez járulni az az lesz, hogy egy biztonságos környezetet teremtek majd a majomkodásuknak, hogy tudják hogy bármikor felhívhatnak akár fejjel az árokban is.

Minden elszörnyedésem után próbálok valami jót találni a óz ilyenekben ebben talán azt tudtam hogy sokkal önálóbbá is vállnak a gyerekek ezzel megtanulnak már fiatal korban vigyázni magukra és felkészülnek jobban a jövőre. Szerencsére még mindig abban a korszakban tartunk, hogyha bármikor megkérdezek bármilyen velem egy időst avagy fiatalabbat, mindenki a legszebb emlékének valamilyen családi utat nevez meg. 

Írta: Kóczé Viktória